Case #17 - Átvágás az állott történeten


Jakenek mentális problémái voltak. Sok szenvedést kellet megélnie az élete során; ki be járt a kórházakból, egy egész gyógyszer skálán túl van, és azért járt terápára, hogy megtanuljon bánni azzal, ami lehetetlen tehernek tűnt. Önértékelése alacsony volt, és nem volt sok bizalma az emberekben, félénk is volt. Elkezdett beszélni, a szenvedéseit akarta elmondani.

Egyenesen közbevágtam. Az itéletem az volt, hogy ez egy nagyon régi és igen megviselt történet, ami már nem szolgálja őt, kivétel talán azt , hogy sajnálatot szerezzen, sajnálatassa magát, vagy hogy igazolja a jelenlegi szenvedéseit. Elmondtam neki, hogy én adok egy írányt , hogy megkülömböztesse, hogy mi élvezetes és mi fájdalmas. Megkértem, hogy nézzen körbe a szobába, és személyesítse meg egy skálán mit érez a testében, melyik emberre élvezetes ránézni és melyikre kevésbé.

Aztán megkértem válassza ki azt az személyt, akire a legjobb ránézni. A terapeutáját választotta, aki a csoportban volt. Megkértem, írja le mit érez. Meleget jelzett vissza a mellkasában. Megkértem, lélegezzen arra a helyre. Láthatóan ellazult, az arca ellágyult.

Aztán megkértem, hogy válassza ki a következő legszimpatikusabb személyt a csoportban. A legfiatalabb tagot választotta. Azt kértem, ugyanazt ismételje meg. Az élménye az összes folyamat után a béke és megelégedés összesége volt. Ez a kisérlet elvágta a szomorú történeteit a szenvedéseiről, és érintkezésbe hozta azzal, ami lelkesítő egy kapcsolatban a jelenben.

Gestalt a jelenben müködik. Talán hasznos belemenni a történetekbe a szövegkörnyezet vagy mélyebb megismerés miatt. De néhány friss történet szükséges elmondani és meghallgatni. Más történetek állottak, újdonság nélkül, és csak önerősítések. Minden történet végül bekerül a jelen pillanatba, ahol van választásunk, ez egy kulcspontja a Gestaltnak.



 Bejegyezte:  Steve Vinay Gunther