Case #57 - Meghívás összeesküvésre


Amint Annabella elkezdett beszélni rögtön kényelmetlen érzésem támadt. Tisztán látszott, hogy el akarja mondani a „történetét", arról hogyan sértették meg különböző módokon és hogyan próbált meg vitézül segíteni másokon a családban stb. Türelmetlen lettem és nem igazán akartam hallgatni. Láttam, hogy csak beszélne, megtöltené a helyett anélkül, hogy igazán teret engedne bármilyen bemenetelek is-úgy nézet ki mint aki csak panaszkodni akar.

Egy idő után kérdéseket tett fel a történetével kapcsolatban. De újra kényelmetlenül éreztem magam, mivel úgy tűnt rengeteg kérdése van … de engem valamiféle tudóssá tett aki képes megoldani a problémáit.

Nem mondtam el az érzéseimet. Beszélgettem vele, de visszautasítottam az összes kérdésére a választ inkább megkértem, hogy csináljon belőlük megállapítást. Ez egy gyakori utasítás a Gestaltban, mivel a kérdések gyakran a kötelezettségvállalás kikerülése vagy felbukkansa egy kapcsolatban. Állítások megengedik a személynek, hogy saját maguk legyenek, a sajt érzéseikkel, akaratukkal egy sokkal konkrétabb módon.

Nem mondtam semmit mivel éreztem a saját reakciómat és jobban meg akartam érteni saját magam ezen a helyen, ültem ott a saját érzéseimmel és megérintet a saját élményem.

Minden alkalommal amikor Annabella beszélt ugyan úgy történt, és nekem is ugyan az volt a reakcióm beleértve azt hogy megkértem állításokat mondjon. Ez volt az amit meg tudtam tenni azért, hogy megszakítsam a mintát anélkül, hogy bele fulladnék a szerepbe amit ajánlott – nagyszerű bölcs személyként De ez elég volt ahhoz, hogy kíváncsiságát felkeltse Visszarakva őt a saját élményéhez egy különböző élményét adjon neki, és mivel egy semleges módon csináltam képes volt az érzéseit egy kicsit jobban észrevenni.

Hitelességről beszéltem. Váratlanul ezt mondta „ Szeretnék megbízható visszajelzést tőled milyennek találsz engem? „ Nagy levegőt vettem, ez egy nyitás volt arra, hogy elmélyítsük a kapcsolatot, de nagyon óvatosan kellett eljárnom, mivel észrevettem az érzékenységet ami szintén ott volt a kérdés mellett. Ezzel a kérdéssel hajlandó voltam foglalkozni mivel mivel sokkal autentikusabbnak ítéltem.

Mivel egy ideje már a saját élményemmel ültem vele szemben, képes voltam megnevezni néhány dolgot, nem konkréten róla, de inkább a saját élményemről.

Azt mondtam-" bármikor beszélsz, megélem a meghívást az összeesküvésre … érzem a húzást, hogy egyet kell értenem, egyezzek bele a látásmódodba a családoddal kapcsolatban, és abba hogyan bántak veled. Kellemetlenül érzem magam ezzel kapcsolatban, mert visszautasítani sem akarlak de ugyanakkor egyetérteni se akarok"

Ez a saját autentikus élményem megnevezése volt olyan módon ami ahogy neki helyett arra, hogy megtalálja magát és válaszoljon. Ez volt a próbálkozásom egy nem megalázó állításra- nagyon fontos visszajelzés adásakor

Annabella szélesen elmosolyodott. Azt mondta „Köszönöm, mások is mondták már ezt nekem de senki se volt olyan világos mint te. Tudom miről beszélsz, úgy érzem, hogy embereket próbálok a saját oldalamra állítani."

Ezután egy nagyon értékes autentikus beszélgetést folytattunk. Rámutattam, hogy vannak másik oldalak is összeesküvő – ez egy szórakoztató dolog lehet, amit gyerekek játszhatnak. Számos metszetet felfedeztük, és Annabella láthatóan megnyugodott ugyan úgy ahogy én is! Ez egy változás volt az élményemben … miután képes voltam megnevezni azt. Átélte milyen ha látják. Ez egy I-thou kapcsolat amit a Getsaltban keresünk. És az alapja egy kapcsolat elmélyülésének.



 Bejegyezte:  Steve Vinay Gunther