Learn Gestalt

Zac-nek kapcsolati gondjai voltak. A barátnõje, Marta elég 'problémás eset' volt. Kreatív, színes egyéniség volt, és sok mindenben egyetértett Zac-kel társadalmi és politikai témákban. Nagyon elfogadó volt Zac-kel, amit õ még eddig nem tapasztalt egy kapcsolatban sem. Jól érezte magát Marta-val de voltak dolgok amiken egyszerûen nem tudta túltenni magát.

A lány füvet szívott, õ nem. A lány szerette a kemény pornót, õ nem. A lány több szexpartnert akart, de õ nem. Szerette a lány vadságát, de ez fájdalmat is okozott neki. Látta, hogy Marta instabil személyiség, de úgy érezte, tud rajta segíteni. Nem akart még egy elromlott kapcsolatot, így ebben ragadt két évig, pedig a lány nagyon érzékeny volt, gyakran kiabált is vele. Úgy tûnt, ez egy túl bonyolult kapcsolat, mégsem tudta elengedni. Úgy gondolta, hogy az õ szerelme majd megváltoztatja a lányt, hogy majd jóra fordulnak a dolgok.

Megkérdeztem, 'Mi lesz, ha nem fordulnak jóra a dolgok? Mi lesz, ha a lány nem változik meg? Mi van, ha meg sem akar változni? Mi lesz, ha sosem fog belenyugodni a monogámiába?'. Ezek nagyon nehéz kérdések voltak számára. Direkt kérdéseket tettem fel, mert úgy láttam, szorosabb kapcsolata van a fantáziáival mint a valósággal, és szerette volna elkerülni, hogy foglalkoznia kelljen azzal, ami történik valójában és az ezzel kapcsolatos érzelmeivel. Eltávolodott saját magától azáltal, hogy a jövõrõl álmodozott. A Gestalt terápia erõsen a jelenre fókuszál, még inkább arra, hogyan éljük meg a jelent. Az embereknek gyakran segítségre van szüksége ahhoz, hogy igazán belekerüljenek a jelenbe, Zac-nek pedig kifejezett módszerei voltak arra, hogy ezt elkerülje.

Ezt az eljárást követve kiderült számára, hogy õ így nem akar élni, nem akarja tovább vívni ezt az értelmetlen harcot ebben a kapcsolatban, és ha a lány nem változik meg, akkor ez a kapcsolat nem mûködhet az õ számára és el kell engednie. Nagyon figyeltem arra, hogy ne befolyásoljam. Az egzisztenciális nézet szerint bármit is tesz az ember a saját életével, az az õ döntése, neki kell számolnia a következményekkel, a várhatóakkal és a váratlanul felmerülõkkel egyaránt. Az én feladatom itt az, hogy szembeállítsak valakit a saját döntéseivel, azok következményeivel és segítsem õket, hogy kilépjenek a megfigyelõ pozícióból, be a saját életükbe. Fontos, hogy tudják, õk hozzák a döntéseket, nem mások és nem a körülmények. Ha marad a lánnyal aki olyan amilyen volt ahelyett, hogy újító ötletekkel állna elõ, az nem lenne egy ésszerû döntés. Nehéz volt elvonatkoztatnia a saját terveitõl, de amikor megtette, akkor látta, hogy ebben a kapcsolatban õ nem kap eleget.

Mindazonáltal láttam, hogy ez akármilyen racionális döntés is, a helyzet nem ilyen egyszerû. Javasoltam, hogy játsszunk el egy beszélgetést a két fél között – az egyik készen állt arra, hogy elengedje a kapcsolatot, a másik nem.

Tisztán látszott, hogy az a fél, aki nem akarta elengedni az a páciens gyermeki oldala, nagyon emocionális, amelyik el akarta engedni az pedig a racionális énje volt. Csupán azért mert hozott egy 'értelmes', ésszerû döntést, nem oldódott meg a helyzet. A gyermeki, az érzõ én is részt kellett, hogy vegyen a döntési folyamatban. Elég sok beszélgetést igényelt ez a két fél között – nem csak a szavak, hanem az érzelmek miatt is, amelyek mindkét oldalt átjárták.

Lassan egyfajta megegyezés, az érdekek találkozása látszott. Volt egy megoldás amiben benne volt a gyermeki én is. Nem gondoltam, hogy ezzel vége a történetnek, bár az ülés véget ért. Ez valami olyasmi volt, amihez a késõbbi ülések alkalmával vissza kellett térjek. Fritz Perls ezt a saját 'gyõzedelmeskedõ' és 'alulmaradó' résznek hívja (topdog/underdog), és bármilyen hozzáértõnek, tisztán látónak és elõremutatónak érezzük magunkat, igazából van egy másik részünk ami mindig aláássa a 'topdog' haladási irányát. Jelen esetben a racionalitás és az értelem nem bizonyult elegendõnek. Ebbõl látszik, hogy nem szabad túlságosan a 'topdog' oldalára állnunk.